Észrevettem már régen, és ahol csak lehetséges szóvá is teszem: nagyon sok minden hiányos az egyéni és közösségi létünkben,lassan kiölődik az emberekből pl. a

 

FIGYELMESSÉG….

 

Ma utaztam a buszon, felszállt egy 11 év körüli lányka, bal karja gipszben, felkötve — minden ülés foglalt – és SENKI! nem adta át a helyét (tömve voltunk fiatalokkal). Felálltam, intettem a kislánynak és szóltam hangosan, hogy mások is hallják: “ezzel a karral nem tudsz kapaszkodni, gyere ülj le, úgy biztonságosabban utazhatsz!” A kislány udvariasan megköszönte a helyet, leült és kedvesen elbeszélgettünk suliról, életről, élethelyzetekről. Komoly gondolkodású csajé volt… az utazás végén elbúcsúzott Tőlem -!üdvözletét küldte a családomnak! – majd benyúlt a zsebébe és egy kavicsot nyomott a kezembe, amiről elmondta, hogy ez egy szeretet-kavics, az anyujának szánta, de most nekem adja.